Herta Müller: A király meghajol és gyilkol

A király meghajol és gyilkol című kötet számos esszéje önéletrajzi ihletésű, a szerző a gyerekkorát, valamint a romániai diktatúra idején megtapasztaltakat eleveníti fel. Ennek kapcsán felvetődnek az emlékezés, a nyelv és a kimondhatóság kérdései is. A szövegek nyelvezete nemcsak reflexív, hanem rendkívül igényes, letisztult is.

Olvasói vélemény a moly.hu-n  A király meghajol és gyilkol című könyvről

„Herta Müller az egyik legeredetibben író kortárs író, akinek elég bármely könyvének mindössze néhány sorát elolvasni, azonnal tudjuk, hogy ezeket csakis ő írhatta. Szerencsére abban a kivételes helyzetben vagyunk, mi magyarok, hogy a jelentősebb szépirodalmi művei már az anyanyelvünkön is elérhetőek, így már éppen itt volt annak is az ideje, hogy az esszéi is megjelenjenek fordításban – hála a Napkút kiadónak.
A király meghajol és gyilkol hiába egy vékony kötet, de kimondottan nagy súlya van. Az írónő nem túl nagy terjedelmű esszéiben (nagyjából 10-30 oldal között) ír arról a világról, amelynek nyomása alatt a művei megszülettek. Egy olyan világban, ahol nem tud semmit tenni kezdő nevelőként, hisz a gyerekek már pár éves koruktól kezdve olyan mértékű agymosáson estek át, ami után már fel sem tudják fogni, hogy valaki nem veri őket, nem ordítozik velük, és nem a román nemzeti himnuszt kell szavalniuk minden nap, és ahol hamarosan az engedékeny Herta ellen fordulnak.
Egy olyan világról, ahol nyugodt szívvel elképzelhető egy ilyen beszélgetés:
„Egy öregember ül a háza előtt egy padon, a szomszéd arra jár, és megkérdezi:
– Na mit csinálsz, ülsz és gondolkozol?
A kérdezett így válaszol:
– Nem, csak ülök.”
Egy olyan világról, amiben az elhallgatások, elfojtások miatt végérvényesen átalakul a nyelv az élet minden szintjén, így nem csoda, hogy az írónő is rengeteget gondolkodik itt nyelvi kérdésekről, és ezáltal az emberek (eltorzult) gondolkodásáról.
A király meghajol és gyilkol szervesen kapcsolódik a már korábban megjelent, és nagy sikert aratott szépirodalmi munkáihoz (A rókák csapdába esnek, a Szívjószág vagy a Lélegzethinta). Kicsit tömény, nagyon fajsúlyos, de nagyon fontos darab. Tessék olvasni!”

Szvetlana Alekszijevics: Fiúk cinkkoporsóban; ford. Enyedy György, M. Nagy Miklós; Európa, Bp., 2017

Forrás: Európa Kiadó

A Fiúk cinkkoporsóban a Szovjetunió széthullásának kaotikus napjaiban jelent meg. Azokban az időkben, amikor korábban betiltott könyvek tucatjai szembesítették az oroszokat (és a Szovjetunió más népeit) huszadik századi múltjuk borzalmaival, Alekszijevics egyszer csak óriási indulatok kereszttüzében találta magát.
"Mi nem egyszerűen csak rabok vagyunk, mi a rabság romantikusai vagyunk" - írta Alekszijevics, aki nemcsak azt tárta fel kegyetlen őszinteséggel, hogy mi történt Afganisztánban 1980 és 1989 között, hanem azt is kutatta, hogy miért és hogyan lehetett olyan könnyen gyilkosokká tenni az egyszerű szovjet fiúkat. Hogy honnan ered a haza hősies védelmének és az eszme nevében elkövetett gyilkosságoknak az a kultusza, amely Afganisztánban olyan tragikusan ütközött össze egy néppel, amely valóban a hazáját védte.
Alekszijevics az Afganisztánt megjárt katonákkal és az elesett fiaikat gyászoló anyákkal folytatott megrázó beszélgetéseit fűzte dokumentumregénnyé - s aztán az interjúalanyok közül néhányan perbe fogták: megriadtak a saját szavaiktól, amikor viszontlátták nyomtatásban, amit mondtak? Vagy szégyellték magukat a környezetük előtt?
A könyv ennek a pernek az anyagát is tartalmazza, és számos véleményt róla - egyesek szemében az írónő a legszentebb érzéseket tiporta sárba, mások szerint az első bátrak egyikeként az orosz történelem és mentalitás legkényesebb kérdéseire tapintott rá...
A Fiúk cinkkoporsóban 1999-ben már megjelent magyarul - azóta az írónő átdolgozta és kibővítette a művet, most ezt az új változatot adjuk közre.

Szvetlana Alekszijevics: A háború nem asszonyi dolog

Forrás: Litera

A háború nem asszonyi dolog Szvetlana Alekszijevics első könyve volt. 1985-ben jelent meg, és több mint kétmillió példányban adták el. A regény nők monológjaiból áll, akik a háború kegyetlenségéről, a nők szerepéről és szenvedéseiről beszélnek. A könyvet a szovjet hatóságok betiltották, szamizdatban terjedt, csak a gorbacsovi glasznoszty idején lehetett publikálni.

Fülszövegében ez olvasható: "Valahogy úgy alakult, hogy emlékünk és minden elképzelésünk a háborúról - férfiarcú. De ez érthető is. Hiszen alapvetően férfiak harcolnak. Ám elismerése ez annak is, hogy ismereteink a háborúról nem teljesek, bár könyvek százait írták nőkről is, akik részt vettek a nagy honvédő háborúban. Jelentős memoárirodalom szól róluk, amely arról győz meg, hogy történelmi jelenséggel van dolgunk". A regény magyarul 1988-ban jelent meg a Zrínyi Katonai Könyv- és Lapkiadónál, Kulcsár Valéria fordításában

Grecsó Krisztián: Vera

Szeged, 1980. Vera az általános iskola negyedik osztályába jár, jó tanuló, jó sportoló. A papa a honvédségen dolgozik, a mama meg minden nap várja őt tanítás után. De Vera biztonságosnak hitt élete pár hét leforgása alatt megváltozik. Az egyik eseményből következik a másik, mintha dominók dőlnének egymás után, mégsem lehet tudni, vajon mi indítja el az események láncolatát. Mi fordítja szembe végzetesen az addigi legjobb barátnőjével? Miért olyan jó és ugyanakkor ijesztő egyre több időt tölteni Józeffel, az új lengyel fiúval? És miért vannak a felnőtteknek titkaik, ha Verától azt várják el, hogy ő mindig csak az igazat mondja?

Grecsó Krisztián új regénye arról szól, hogy a családi titkokat felfedni nemcsak tudás, de bátorság kérdése is. Vera felismeri: vannak helyzetek, amikor idő előtt kell felnőttként viselkednünk. És hogy fel lehet nőni a feladathoz.

Magvetó Kiadó, 2019