2016. évi Irodalmi Nobel-díj

Forrás: Litera

2016. október 13-án, helyi idő szerint 14 órakor jelentették be az idei Irodalmi Nobel-díj győztesét. Az egyik legmagasabb irodalmi elismerést idén Bob Dylan kapta, az indoklás szerint az amerikai dalköltészet megújításáért.

A Nobel-díj bizottságának titkára Sara Danius indoklásában kiemelte, hogy Bob Dylan nagyszerű költői teljesítményéért és tehetségéért kapta az elismerést. Az angolszász költői tradició egyik legfontosabb mai képviselője, emellett pedig nagyszerű dalszerző és zenész. Munkásságát Szapphóhoz és Homéroszhoz hasonlította, akik esetében szintén nem szabad elfelejtenünk, hogy műveik szintén zenei kísérettel együtt születtek eredetileg és így is adták őket elő. Ma már csak olvassuk őket, és költeményeik így is örökké maradandók. Sara Danius szerint ugyanez a helyzet Bob Dylan esetében is, akinek műveit nemcsak hallgatnunk érdemes, hanem olvasnunk is. Ha valaki Dylan műveivel szeretne megismekedni, a bizottság titkára szerint a Blond on Blond című albummal érdemes kezdeni, amelynek darabjai gyönyörű példái Dylan nagyszerű verselési technikájának.

A sajtótájékoztatón is felmerült a kérdés, amely valószínűleg sokakban munkálhat: a döntéssel vajon a bizottság kiszélesítette a palettát és megnyitotta a kaput újabb műfajok felé is, de a bizottság titkára szerint ez nem így van. Dylan régóta ott volt a várományosok között és nem gondolja, hogy kritikát érdemelnének döntésükért. Sara Danius egyelőre nem beszélt még Dylannel, és bár az alkotó köztudottan a nem túl kedves interjúalanyok közé sorolható, a bizottság titkára biztos abban, hogy örülni fog a hírnek.  

Egészen mostanáig két ember volt, aki az Oscart és a Nobelt is megkapta. G. B. Shaw 1925-ös Nobelje után, 1939 februárjában adaptált forgatókönyv kategóriában nyert Oscart a Pygmalionért az íróstáb tagjaként. Al Gore 2007 februárjában „nyert" doku Oscart a Kellemetlen igazságért (bár a díjat hivatalosan csak a filmet rendező Davis Guggenheim kapta), és ugyanennek az évnek a végén béke Nobelt.

„Ki ez a Bob Dylan? Sokunk számára élmény és talány. Dalait a dilettáns is dünnyögheti-pengetheti, rockzenekar is játszhatja, táncolni is lehet rájuk, tüntetni is, filozófálni is.

Szövegeit csak félig értjük, mégis nekünk, helyettünk szólnak. Bob Dylant láttuk szakadt, didergő, folyton cigarettázó Magányos Fiúnak, láttuk elkötelezett folk-énekesnek, bőrdzsekis rockernek, luxusvillás milliomosnak, megtért izraelitának és megtért kereszténynek, filmszínésznek, írónak, festőnek.

Egyes dalszövegeit versként elemzik, nem is egészen alaptalanul. Mindig mást csinál, mint amit várnak tőle, mindig tud kellemes és kellemetlen meglepetésekkel szolgálni rajongóinak és ellenségeinek.

Barna Imre „regényében” végigköveti a gitározó vidéki srácot a sztárságig s tovább, s közben érzékletes képet rajzol emberi és zenei környezetéről, a rockkultúráról és annak kísérőjelenségeiről. Az életrajzi fejezetek közé Dylan saját írásaiból és interjúiból összeállított fejezetek illeszkednek, sok képpel" – írja Barna Imre Bob Dylanről a róla szóló monográfiában.

Bob Dylan, azaz „Robert Allen Zimmermann 1941-ben az USA-ban, a Minnesota állambeli Duluth-ban született, gyermekéveit Hibbing városában töltötte. Származása révén megismerkedett a zsidó hagyományokkal is, amelyek minden bizonnyal nagy hatással voltak személyiségének és művészetének alakulására. Már gyermekkorában verseket írt. Később sokat olvasott Shalom Aleichem (a Yiddish Mark Twainként számontartott galíciai származású író) művei közül és ezen művek is mély benyomást tettek rá. (Mi több 30 évvel később az író fia, Norman Raeben volt egyik tanára, akitől nemcsak sokat tanult, de akinek hatására „Idiot Wind” című dalt írta). Tizenévesen mindennemű szülői vagy nevelői ráhatás nélkül döntött úgy, hogy zongorázni és gitározni tanul. Valójában Elvis Presley, Little Richard korai rock and roll stílusa, Hank Williams és Woody Guthrie country és folk stílusa és a zsidó dalok speciális dallamvilága ihlette meg. Több zenekart is alapított.

Amikor 1959-ben felvették a Minnesotai Egyetemre helyi klubokban kezdett zenélni és gyakran beszélt arról, hogy majd bejárja Amerikát, hogy Guthrie-hoz hasonlóan ezúton töltse fel magát élményekkel. Ekkortájt változtatta meg nevét is Bob Dylan-re, pusztán azért, mert úgy érezte ennek valahogy jobb a csengése. Sokan állítják persze, hogy Dylan Thomas költő tiszteletére cserélte vezetéknevét épp Dylan-re, de ezt kategorikusan tagadja.

Dylan az 1960-as év nyarát a coloradói Denverben töltötte és itt ismerkedett össze Jesse Fullerrel, akinek hatására némiképp változtatott muzsikáján, pl. ekkor jelentek meg nála a harmonika-alapok és talán az is Fuller hatásának tudható be, hogy ekkor döntött úgy, hivatásos zenész lesz. Ott is hagyta az iskolát, hogy New York Citybe menjen, részben azért, hogy itt azt tehesse, amihez kedve van, másrészt azért, hogy végre személyesen is találkozzon bálványával, Woody Guthrie-val. Greenwich Village-beli klubokban és kávéházakban lépett fel és hamar elérte, hogy ebben a körben illetve a folkzenészek között megismerjék a nevét. Közben egyre gyakrabban látogatta a kórházban az akkor már halálos betegséggel küszködő Guthrie-t, akinek egy-egy saját szerzeményét meg is mutatta.

1971-ben jelent meg első könyve, a Tarantula, és motorbalesete óta ebben az évben lépett először az amerikai közönség elé George Harrison támogatása mellett, Bangladesh megsegítéséért szervezett koncerten. Szenzáció volt, hogy Bob Dylan ennyi év kihagyás után ismét színpadon" – olvasható róla a passzio.hu oldalon fellelhető életrajzában.

Magyarul megjelent kötetei: Krónikák, Dalok, Mit fúj a szél, Tarantula. A Mit fúj a szél. Bob Dylan-versek címműt válogatta, fordította és utószót írta Barna Imre. A könyv 1989-ben jelent meg az Árkádia Kiadónál. „Ez a válogatás Bob Dylan szövegeit gyűjti kötetbe. Szövegeit? Verseit? Ki minek olvassa őket. Volt idő, amikor azt mondták Dylanről: ő „a rock Rimbaud-ja”. Ez ugyan sosem volt igaz (már csak Dylan százszázalékos amerikaisága miatt sem), de az tény, hogy a Dylan-szövegek versként is hatottak, és hatnak. Az egykori csodagyerek dal-és egyéb szövegei nemcsak szövegen innen és túl, hanem költészetként is magatartásmintát, sőt programot adtak egy egész nemzedék tízmilliós tömegeinek. Az a nemzedék idővel felnőtt, lassan meg is öregszik, Bob Dylannel együtt. A rock költészet műfajjá lett, nem furcsaság ma már. De nem is olyan fontos, mint egykor, jó húsz éve, a nagy Dylan-dalok idején volt. Bob Dylan fénykorában, amikor még a szél is Dylan-dalokat fújt" – olvasható a fülszövegben. Napvilágot látott róla egy monográfia is, Barna Imre munkája, a Zeneműkiadónál jelent meg 1986-ban.

Bob Dylan angolul megjelent kötetei:

• Tarantula. Macmillan. (1971)
• Writings and Drawings by Bob Dylan. (1973)
• Lyrics: 1962–1985. (1985)
• Chronicles: Volume One. 2004)
• Lyrics: 1962–2001. (2004)
• Lyrics: Since 1962. (2014)

Életéből 2007-ben I'm Not There címmel filmet készített Todd Haynes. A film Bob Dylan életéről szól és rendhagyó módon, többszörös szereposztással dolgozik: mind a hét színész (Cate Blanchett, Ben Whishaw, Christian Bale, Richard Gere, Marcus Carl Franklin, Heath Ledger, Kris Kristofferson) Dylan életének és zenei pályafutásának más-más oldalát testesíti meg. Betekintést nyerhetünk Bob Dylan korai karrierjébe, a népdalénekesként töltött küzdelmes napokba; majd abba az időszakba, mikor a '60-as évek elején a népzene legismertebb egyéniségévé vált; aztán sorra kerül az ellentmondásos arculatváltás is, mikor hősünkből rocker lett. Később az alkotók felidézik a hírhedt motorbalesetet, ahogy az azt követő visszavonulást is; hogy végül eljussunk a közelmúlthoz, amit a stúdióból való fokozatos elmaradozás és a "Végtelen Turné" elnevezésű koncertsorozatra való teljes koncentráció fémjelez.

Irodalmi Nobel-díj 2017. év

2017. évi irodalmi Nobel-díj

Forrás: Litera

A Svéd Akadémia döntése alapján 2017-ben a legrangosabbnak számító irodalmi kitüntetést, az irodalmi Nobel-díjat Kazuo Ishiguro nyerte el. – Cikkünk folyamatosan frissül!

A döntést 2017. október 5-én 13 órakor jelentették be Stockholmban.

A Nobel-díjat a svéd kémikus, feltaláló Alfred Nobel alapította. Nobel 1895. november 27-én kelt végrendeletében rendelkezett úgy, hogy vagyonának kamataiból évről évre részesedjenek a fizika, kémia, fiziológia és orvostudomány, továbbá az irodalom legjobbjai és az a személy, aki a békéért tett erőfeszítéseivel a díjat – és a vele járó, jelenleg 9 millió koronás (294 millió forintos) pénzjutalmat – kiérdemli.

Kazuo Ishiguro a Svéd Akadémia indoklása szerint azért érdemelhette ki az irodalmi Nobelt, mert "hatalmas érzelmi erejű regényeiben, a világgal való illuzórikus kapcsolatunk mélységét tárja fel”.

Kazuo Ishiguro 1954-ben, Nagaszakiban született, hatéves kora óta Angliában él. Származása dacára az egyik legjelentősebb és legelismertebb kortárs angol prózaíró napjainkban. Főműve az 1989-ben megjelent Napok romjai, melyből 1993-ban utóbb nyolc Oscar-díjra jelölt film készült. Ne engedj el… című regénye ugyancsak óriási sikert aratott, 2005-ös megjelenését követően rövid időn belül több jelentős irodalmi díjat is elnyert, és a Time magazin beválogatta a száz legjobb angol nyelvű regény közé. A szerzőtől legutóbb a Cartaphilus Kiadónál napvilágot látott kötet, A lebegő világ művésze az író második regénye, mely 1986-os megjelenése után elnyerte az egyik legrangosabb brit irodalmi elismerést, a Whitbread-díjat. Ishiguro művei szerte a világon negyvennél is több nyelvre lefordítva gyarapítják rajongóinak táborát.
1989-ben Napok romjai című regényéért Man Booker-díjat nyert el.
„Jó író sok van – a jó regényíró azonban igen ritka. Kazuo Ishiguro igazi ritkaság”– írta róla a New York Times.

Ishiguro regényei magyarul:
A Pale View of Hills, 1982 / A dombok halvány képe, Cartaphilus, 2014, ford. Todero Anna
An Artist of the Floating World, 1986 / A lebegő világ művésze, Cartaphilus, 2013, ford. Todero Anna
The Remains of the Day, 1989 / A főkomornyik szabadsága, Európa, 1992, ford. Kada Júlia; Napok romjai, Cartaphilus, 2010; Európa, 2015, ford. Kada Júlia
When We Were Orphans, 2000 / Árva korunkban, Európa, 2002, ford. Tábori Zoltán
Never Let Me Go, 2005 / Ne engedj el!, Palatinus, 2006; Cartaphilus, 2011; Európa, 2016, ford. Kada Júlia
The Buried Giant, 2015 / Az eltemetett óriás, Európa, 2016, ford. Falcsik Mari

„Ishiguro több műfajban kipróbálta magát, és kettőben maradandót alkotott. A napok romjai - magyarul A főkomornyik szabadsága címen jelent meg - klasszikus angol regény, főúrral, már a hülyeségig lojális komornyikkal, az Árva korunkban krimi, a Ne engedj el pedig - nem klasszikus, tehát nem kreált szavakkal dobálódzó űrlények armadáját felvonultató - sci-fi, enigmatikus, fantasztikus könyv...” (Magyar Narancs, Kolozsi László)

Az eltemetett óriásról (ford. Falcsik Mari) írja a KönyvesBlog: „Ishiguro könyve azonban csak látszólag egy szépirodalomba oltott Trónok harca light, hiszen az író megint kedvenc témájához, az emlékezéshez, az emlékezés és az identitás összefüggéseihez nyúl: az emlékezés és a felejtés ezúttal pedig nem csak az egyén, hanem egy-egy adott közösség életét is alapvetően befolyásolja.”

A 2000-ben jelent meg 2006-ban Piotr Czapla       és MarekParyz interjúja Ishiguróval. Abban nyilatkozza: „Amikor regényt írok, tényleg igyekszem nem gondolni arra, melyek a nyilvánosság előtt folytatott viták leggyakoribb témái. Azok a törvényszerűségek érdekelnek, amelyek bizonyos időközönként érvényesülnek az emberiség történetében. Arról akarok írni, ami túlmutat az aktualitásokon. (...) nem hiszem, hogy erkölcsi felelősséggel tartoznék az olvasóknak – inkább magamnak vagyok felelős. Tudom, mit tehetek meg mint író, és mit nem. Például kerülöm a tények meghamisítását. Emellett úgy gondolom, kicsit vissza kell fognom a fantáziámat, ha a társadalmat ábrázolom, bár engem ez nem nagyon érint, mert nem írok freskószerű regényeket. Mindenesetre rejtőzködik bennem egy rendőr, aki időnként pirosra váltja a lámpát”.

A Ne engedj el című regényébe a Literán, A eltemetett óriás című regényébe Falcsik Mari fordításában az Európa Könyvkiadó oldalán és a Könyvesblogon olvashatnak bele.

Irodalmi Nobel-díj 2018. év és 2019. év

Kihirdették a 2018-as és 2019-es irodalmi Nobel-díj nyerteseit

A testület az Olga Tokarczuknak odaítélt Nobel-díj indoklásában az 57 éves író „narratív képzeletét” emelte ki, „amely mindent felölelő szenvedéllyel ábrázolja a határok átlépését mint életformát”.

Olga Tokarczuk egyik legsikeresebb regénye az Őskor és más idők, amely 1996-os megjelenésekor egy csapásra nemzedéke legkiemelkedőbb írójává tette az írót Lengyelországban, és azóta sok nyelvre lefordították.

„Tény, hogy az Őskor a legsikeresebb könyvem. Egyszerű a nyelvezete, könnyen olvasható, nem kíván nagy erőfeszítést az olvasótól. Nagy időintervallumot fog át, az első világháborútól a Szolidaritásig. Családtörténet, saga, de egyidejűleg mágikus, meseszerűen megírt könyv. Egyszerűen tetszik az olvasóknak. Lengyelországi sikere azon is lemérhető, hogy kötelező olvasmány a líceumok humán osztályaiban, érettségi tétel. Ez egyrészt jó dolog, mert ott van az iskolai könyvtárakban, másrészt viszont nem, mert a gyerekek utálják a kötelező olvasmányokat” - mondta az MTI-nek adott 2011-es interjújában Olga Tokarczuk, hozzátéve, hogy azóta elvetette ezt a mitologikus, meseszerű stílust, jóval realisztikusabban ír, az aktuális világgal összefüggésben.

Tokarczukot mégis a lengyel „mágikus realizmus”, a „mitikus próza” fő képviselőjének tartják. A pszichológus végzettségű és sokáig terapeutaként dolgozó írónő műveiben kimutatható Carl Jung és Sigmund Freud hatása. Rendszerint túllép a regény műfaji keretein, prózája töredékes, esszészerű, a cselekmény több szálon és különböző szinteken bonyolódik. Egyformán népszerű az olvasóközönség és a kritikusok körében.

Első önálló könyve egy verseskötet volt, amely 1989-ben jelent meg. Hosszabb szünet után prózai munkákkal folytatta. Az őskönyv nyomában 1993-ban látott napvilágot. Allegorikus regény, a 18. századi Franciaországban játszódik, és azt jelképezi, hogyan próbálták megtalálni az emberek az Abszolút Igazságot. Átütő sikere, a Nappali ház, éjjeli ház című regénye választott falujáról szól. Ezután hagyott fel polgári foglalkozásával, azóta minden idejét az irodalomnak szenteli.

Számos lengyel és külföldi irodalmi díj, köztük a Nemzetközi Man Booker-díj birtokosa. Több művét is dramatizálták, megfilmesítették.

A 76 éves Peter Handkét, a német nyelvterület egyik legismertebb és legellentmondásosabbnak tartott szerzőjét nagyhatású munkásságáért ismerték el, amely nyelvi leleményességgel tárta fel az emberi lét perifériáját és sajátosságát.

Handke 1961-től a Grazi Egyetemen jogot hallgatott, ebben az időben csatlakozott a Grazer Gruppe (Grazi Csoport) elnevezésű irodalmi körhöz, amelynek tagja volt a ma már szintén Nobel-díjas Elfriede Jelinek is. 1965-ben félbehagyta tanulmányait, azóta csak az írásnak - és az írásból - él. Lakhelye többször is változott Németország, Ausztria és Franciaország között, 1990 óta Párizs mellett él.

Az irodalmi életbe 1966-ban a Közönséggyalázás című darabjával robbant be. 1967-ben született A házaló című regénye, vagy inkább avantgárd kísérleti szövege. Kaspar című 1968-os drámája, amelyet az író maga „beszédkínvallatásnak” nevezett, a rejtélyes talált gyermek, Kaspar Hauser történetén keresztül az egyéniségét vesztett emberről, a nyelv iránti bizalmatlanságról szól. 1970-ben jelent meg A kapus félelme a tizenegyesnél című kötete, amelynek kisregényeiben Handke a mindennapi világ újrafelfedezésére és újraértékelésére tesz kísérletet. Ebből a műből forgatta első játékfilmjét Wim Wenders német filmrendező. 1971-ben anyja öngyilkosságot követett el, ebből a tragikus élményből, a tisztázás, megértés folyamatából született meg a Vágy nélkül, boldogtalan című kisregénye.

A hetvenes években az „új bensőségesség” híve lett, A rövid levél és a hosszú búcsú (1972) az én, a világ és az önmegtalálás viszonyát feszegeti, a Lassú hazatérés-tetralógia pedig önéletrajzi önreflexió. 1986-os sajátos felépítésű regénye Az ismétlés, amely lírai meditáció és elfogulatlan önvallomás érdekes ötvözete a szülőföldről, Ausztria kettős, osztrák-szlovén kultúrájú peremvidékéről, az itt élők bonyolult azonosságtudatáról.

Handke azóta is folyamatosan publikál, sajátos nyelvezetű és változatos formájú művei megosztják az olvasókat és kritikusokat. Számos hangjáték és dráma is fűződik Handke nevéhez, továbbá a világ leghosszabb némajátéka, Az óra, amikor semmit nem tudtunk egymásról.

Az irodalmi Nobel-díjat a Svéd Akadémiát sújtó botrányok miatt tavaly nem osztották ki, ezért jelentették be csütörtökön a 2018-as díjazottat is.

A díj mellé 9 millió svéd korona (276 millió forint) is jár. A díjátadó ünnepséget hagyományosan december 10-én, az elismerést alapító Alfred Nobel halálának évfordulóján rendezik.

Tokarczuk: A Nobel-díj a közép-európai irodalom elismerése

Míg Peter Handke otthonában fogadta a hírt, Olga Tokarczuk útközben: éppen Németországban tartózkodik felolvasókörúton, és le kellett húzódnia kocsijával az út szélére - közölte Mats Malm, a Svéd Akadémia titkára.

Tokarczuk a Gazeta Wyborcza lengyel napilapnak elmondta, különösen örül annak, hogy az általa oly nagyra becsült Peter Handkével egyszerre kaphatja meg a kitüntetést.

„A könyveim nagyon erősen helyhez kötöttek, mert cselekményük kis lengyel településeken zajlik és a világnak ezekről a kis darabjairól szól, ami a mienk. Azonban egyetemes történetekként is olvashatjuk őket, melyek a világon minden embernek fontosak” - magyarázta az író kicsit később a TVN24 lengyel tévécsatorna adásában.

„Hiszek a regényben, azt gondolom, a kommunikáció valami rendkívüli, mélységeket feltáró módja túl határokon, nyelveken, kultúrákon, ami az emberek alapvető hasonlóságára utal és empátiára tanít. Boldog vagyok, hogy idén a regényt ismerték el” - tette hozzá.

Anders Olsson, a Nobel-bizottság egyik tagja azt mondta, hogy Handke szinte szóhoz sem jutott a telefonban, annyira meghatotta a díj.

Osztrák államfő: az osztrák irodalom sikere Peter Handke elismerése

Peter Handke személyében egy olyan író kapta az irodalmi Nobel-díjat, akinek „csendes és beható hangja évtizedek óta világokat, helyeket és embereket ragad magával, és ami nem is lehetne lenyűgözőbb” - fogalmazott az osztrák államfő. Alexander Van der Bellen úgy vélekedett, hogy Peter Handke „megvilágítja a létezés köztes tereit, óvatos pillantást vet alakjainak érzéseire és gondolataira is. Mindezt olyan egyedi stílusban, ami minket, olvasókat is részesévé tesz az ő világának”.

Brigitte Bierlein ügyvezető kancellár, valamint Alexander Schallenberg kulturális ügyekért felelős miniszter szerint Peter Handke olvasók nemzedékeit érintette meg, ezért a neki ítélt Nobel-díj méltó elismerés egy kivételes írói tehetség számára.

Bécs polgármestere, Michael Ludwig (SPÖ), valamint Veronica Kaup-Hasler kulturális ügyekért felelős városi tanácsos (SPÖ) szerint hálásnak kell lenniük Peter Handke fáradhatatlanságáért, amiért kellő hangsúlyt fektet arra, hogy kellő alapossággal észlelje és bemutassa a bennünket körülvevő világot.

A kiadó Lojze Wieser végtelenül boldog az irodalmi Nobel-díj odaítélése miatt. „Nem hittünk benne, hogy eljön ez a pillanat” - fogalmazott. Hozzátette: Peter Handke a legnagyobb nyelvújító, aki az országban létező ellentmondásokból fejlődött. Az már a véletlen műve, hogy épp a bejelentés napján mutatják be Klagenfurtban az író Az óra, amikor semmit sem tudtunk egymásról című darabját.

Handke szülőhelyének, a karintiai Griffennek a polgármestere, Josef Müller (ÖVP) úgy fogalmazott: az egész település büszke Peter Handkéra.

Irodalmi Nobel-díj 2020. év

Magyar származású a 2020. évi  irodalmi Nobel-díjas

Louise Glück 77 éves amerikai költőnő lett 2020 irodalmi Nobel-díjasa – jelentette be a Svéd Királyi Tudományos Akadémia. Az indoklás így hangzik: „összetéveszthetetlen költői hangjáért, mely zord szépségével egyetemessé teszi az egyéni létezést”.

A Magyarországon kevésbé ismert költőnő, Louise Glück nagyszülei magyarok voltak.

LOUISE GLÜCK APAI NAGYSZÜLEI MAGYAR SZÁRMAZÁSÚAK VOLTAK, KÉSŐBB ZÖLDSÉGES ÜZLETÜK LETT NEW YORKBAN. ÉDESAPJA MÁR NEW YORKBAN SZÜLETETT, ÉS BÁR MAGA IS ÍRÓ SZERETETT VOLNA LENNI, SÓGORA KÉSÜZLETÉBEN LETT SIKERES.

Glück az elmúlt évtizedek egyik legtöbbet méltatott amerikai költője, Pulitzer- és National Book Award-díjas. Művészetének méltatói rendszeresen kiemelik önéletrajzi ihletettségű költészetét, mely az egyéni történetet univerzális jelentőséggel tudja felruházni. Költészete a traumák, a vágy, a szenvedély és a természet különböző megjelenési formáinak, illetve a szomorúság és az elszigeteltség őszinte kifejeződése.

A KÖLTŐNŐ TINÉDZSERKÉNT ANOREXIÁS VOLT, ERRŐL ESSZÉT IS ÍRT, ELSŐ VERSESKÖTETE 1968-BAN JELENT MEG ELSŐSZÜLÖTT CÍMEN. MÁR EZ AZONNAL KEDVEZŐ KRITIKÁT KAPOTT.

Ezt követően Glück beiratkozott költészetet tanulni egy írótanfolyamra. Második kötete 1975-ben jelent meg Lápvidéki ház címmel. Innentől kezdve folyamatosan jelent meg tucatnyi verseskötete, és esszéket is írt.

A 13. női irodalmi Nobel-díjas

Kiss Noémi író, a Szépírók Társasága Női Érdekvédelmi Fórumának vezetője kifejezetten üdvözli Glück Nobel-díját, aki méltó folytatója az Elfried Jelinek- (2004) Doris Lessing- (2007), Herta Müller- (2009) féle díjazotti sornak:

Várható volt, hogy Peter Handke tavalyi díjazása óta idén egy amerikai nő kapja a legrangosabb elismerést, de hogy éppen ő, az számunkra is nagy meglepetés. Ugyanakkor annak már nem kéne témának lennie, hogy a díjazott nő, ez csak nálunk hír. Nyugat-Európában és Amerikában e téren lényegesen egalitáriusabb a díjak kiosztásának gyakorlata.

A Litera című irodalmi portálon Branczeiz Anna Glück-fordító  így ír a költőnőről:

Glück versei azonnal magukkal ragadtak, bár nehéz megfogalmazni, pontosan miért. Valami zavar bennük, idegesítenek, arra késztetnek, hogy újra és újra megküzdjek velük. Ez talán azzal van összefüggésben, hogy Glück verseit erősen kihagyásos szerkesztésmód jellemzi. A szövegek teli vannak résekkel, szakadásokkal, vagyis hiányzó átkötésekkel és történetelemekkel, amelyeket az olvasónak kell pótolni, ami pedig egyszerre jelent kihívást a befogadás során, de ugyanakkor megmozgatja a képzelőerőt is.

Fenyvesi Orsolya költő, műfordító, Glück másik fordítója azt mondja, Glück személyisége szikár és távolságtartó, visszavonultan él.

Louise Glück a sebeit beszéli el, a sebeit, amelyek a megírás pillanatában az emberiség sebeivé válnak. Úgy vall egyéni tapasztalatairól, hogy azon átszüremlik az idők tapasztalata. Szenvedélyes, okos, humoros, kimért költészet, és nagyon komoly.

Louise Glück magyarul megjelent verseit az alábbi linken olvashatják.

Irodalmi Nobel-díj 2021. év

2021. év  Irodalmi Nobel-díjasa: Abdulrazak Gurnah

Forrás: Litera

Abdulrazak Gurnah a harmadik afrikai származású író, aki elnyerte az irodalmi Nobelt.

A Svéd Akadémia indoklása a következő volt: A Zanzibárban született író 1968-ban menekültként érkezett Angliába. Szuahéli anyanyelvű, de műveit mind angolul írta. Az 1994-ben megjelent Paradise óta a posztkolonialista tapasztalat egyik legjelentősebb írójának tartják, aki élénk képekben beszél egy olyan Afrikáról, amelyet a kontinensen kívül csak kevesen ismernek. Ez a könyve és a 2020-ban megjelent Afterlives is a XX. század elején, Kelet-Afrika német gyarmatosítása idején játszódik, fő témái között pedig az előítéletek, a rasszizmus és a kultúrák és kontinensek között vándorló menekültek szerepelnek.

Abdulrazak Gurnah angol nyelven író tanzániai regényíró. 1948-ban született Kelet-Afrika partjainál, Zanzibár szigetén. Diákként 1968-ban érkezett Nagy-Britanniába, jelenleg pedig irodalmat tanít a Kenti Egyetemen. A Wasafiri folyóirat társszerkesztője.

Első három regénye, a Memory of Departure (Indulás emléke, 1987), a Pilgrims Way (Zarándokok útja, 1988) és a Dottie (1990) különböző nézőpontokból dokumentálja a bevándorló tapasztalatait a mai Nagy-Britanniában. Negyedik regénye, a Paradise (Paradicsom, 1994) az első világháború idején a gyarmati Kelet-Afrikában játszódik, és bekerült a Booker és a Whitbread-díj jelöltjei közé. Az Admiring Silence (1996) egy fiatalember történetét meséli el, aki elhagyja Zanzibárt, és Angliába emigrál, ahol férjhez megy és tanár lesz. A 20 évvel későbbi szülőhazájába tett visszatérő látogatás mélyen befolyásolja hozzáállását önmagához és házasságához. A By the Sea (A tenger mellett, 2001), Saleh Omar, egy angol tengerparti városban élő idős menedékkérő meséli el, 2001-ben szintén jelölték Bookerre, illetve Los Angeles Times könyvdíjára is.

Abdulrazak Gurnah az angliai Brightonban, Kelet-Sussexben él. Legutóbbi regényei a Desertion (2005), amely felkerült a 2006-os Commonwealth Writers Prize listájára, és a The Last Gift (Az utolsó ajándék, 2011).

Legismertebb műve, a Booker-díjra jelölt Paradise egyszerre története egy afrikai fiú felnőtté válásának, egy tragikus szerelemnek, valamint a hagyományos afrikai minták pusztulásának az európai gyarmatosítás idején. A regényben egy erős afrikai hang jelenik meg az amerikai olvasók előtt, - egy olyan hang, amelyről Peter Tinniswood így ír a London Timesban: „Gurnah kiválóan ír. Biztos vagyok benne, hogy nagyon jó író lesz belőle.”

A Paradise Abdulrazak Gurnah nagy regénye. A tizenkét éves Yusufot, e huszadik századi Odüsszeia főhősét apja, adósságai törlesztéseként eladja. A vidéki Afrika egyszerű életéből Yusuf a gyarmatosítás előtti Kelet-Afrika bonyolult városi világába kerül – egy olyan érdekes világba, ahol a muszlim fekete-afrikaiak, a keresztény misszionáriusok és a szubkontinensről származó indiaiak törékeny, finom társadalmi hierarchiában élnek egymással. Gurnah Yusuf szemén keresztül mutatja be a háborúban álló közösségeket, a félresikerülő kereskedelmi szafarikat és a kamaszkor univerzális megpróbáltatásait. Amikor pedig Yusuf kezdi felfogni azokat a döntéshelyzeteket, amibe kerül, rájön, hogy, ahogy mindenkinek, neki is alkalmazkodni kell az európai gyarmatosítás új tényeihez. A Paradise egy olyan történet, ami ugyanazt a területet járja be, mint Isak Dinesen és William Boyd regényei, de mindezt egy olyan új szemszögből teszi, ahonnan nézve eddig még nem mesélték el ezt a ritkán megírt részét a világnak.

A The Guardianben Maaza Mengiste írt nemrég Abdulrazak Gurnah Afterlives című, legutóbb megjelent regényéről, 2020-ban. Gurnah Afterlives című művében Afrika európai gyarmatosításának egy olyan aspektusára világít rá, amit a közelmúltig kevéssé tematizáltak: a német gyarmatosításra – írja a The Guardian. A 19. század végén a mai Namíbia, Kamerun, Togo, Tanzánia és Kenya egyes részei, valamint Ruanda és Burundi királyság is a német birodalom része volt. És ahogy a gyarmati állapotok általában, úgy a német gyarmati uralom is kegyetlen és brutális volt. Az elnyomásról és erőszakról ismert gyarmati világban a 20. század első népirtását is Németország követte el 1904-ben, amikor a namíbiai hereró és nama népfelkelést igyekezet elfojtani. „A németek annyi embert öltek meg, hogy az ország tele van koponyákkal és csontokkal, és a föld nedves a vértől” -olvasható a cikkben. Németország mint gyarmatosító birodalom nem sűrűn jelenik meg európai regényekben, Gurnah nem vész el a terror ábrázolásában, inkább azok történeteire összpontosít, akiknek ennek ellenére sikerült viszonylag nyugodt életet teremteniük, habár ez a nyugodtság nem jelenti azt, hogy a szereplők megmenekültek a gyarmatosítás fizikai és érzelmi pusztításaitól.

Gurnah Afterlives című regényében a gyarmatosítás és a háború generációs hatásait vizsgálja, és arra kér bennünket, hogy fontoljuk meg, mi marad még ennyi pusztítás után. Mit lehet megmenteni, ha a gyarmatosítás egyik következménye az afrikai látásmód szándékos kizárása az emlékezetből? Hogyan emlékezünk, ha nem tudjuk, mit töröltek? – teszi fel a kérdéseket Gurnah.

Az író nem riad vissza a pszichológiailag bonyolult találkozásoktól sem, türelemmel és törődéssel kíséri nyomon szereplői életének alakulását, miközben szakértő módjára vezet be a kereszténységnek a gyarmatbirodalom felépítésében és fenntartásában betöltött szerepének vizsgálatába. A The Guardian szerint az Afterlives egy „lenyűgöző regény, amely összegyűjti mindazokat, akiket elfelejtettek, és elutasítja azok törlését”.

A Nobel-díjat a svéd kémikus, feltaláló Alfred Nobel alapította. Nobel 1895. november 27-én kelt végrendeletében rendelkezett úgy, hogy vagyonának kamataiból évről évre részesedjenek a fizika, kémia, fiziológia és orvostudomány, továbbá az irodalom legjobbjai és az a személy, aki a békéért tett erőfeszítéseivel a díjat – és a vele járó, jelenleg 9 millió koronás (294 millió forintos) pénzjutalmat – kiérdemli.

A Nobel-díjra jelölés és a kiválasztás folyamata szigorú szabályok szerint történik. A irodalmi Nobel-bizottság először is meghívólevelet küld több száz jelölésre jogosult személynek és intézménynek. Jelölhetnek például a Svéd Akadémia és más akadémiák, intézmények és társaságok tagjai, egyetemi irodalom- és nyelvészprofesszorok; korábbi irodalmi Nobel-díjasok; irodalmi társaságok elnökei. Az akadémia tagjai közül három évre választott, 4-5 főből álló irodalmi Nobel-bizottság értékeli a jelöléseket, kiválaszt 15-20 szerzőt, és bemutatja ajánlásait a Svéd Akadémiának, majd ezt a listát 5 fősre szűkíti. A 18 taggal rendelkező Svéd Akadémia felelőssége aztán az irodalmi Nobel-díjas kiválasztása. Az akadémia tagjai elsőként elolvassák és értékelik a végső jelöltek munkáját, a irodalmi Nobel-bizottság pedig egyedi jelentéseket készít. Ezt követi a vita az akadémia tagjai között, aminek végeredményeként októberben kiválasztják a Nobel-díj győztesét. A jelöltnek a leadott szavazatok több mint felét meg kell kapnia. Ezután lehet csak közölni a Nobel-díjas nevét. A díjátadásra mindig év végén kerül sor, december 10-én Stockholmban rendezik meg. A Nobel Alapítvány alapszabálya szerint a jelöléssel és döntéssel kapcsolatos információk 50 évig titkosak.

Az irodalmi Nobel-bizottság tagjai Anders Olsson, Per Wästberg és Jesper Svenbro (további tag Mats Malm). A bizottság tagjait három évre választják az akadémia tagjai közül, munkájukat szakértői tanácsadók segítik.)

Irodalmi Nobel-díj esélyesek 2022-ben

Michel Houellebecq és Salman Rushdie a két fő várományosa a 2022-es irodalmi Nobel-díjnak, de ezúttal is szoríthatunk Nádas Péterért, illetve Krasznahorkai Lászlóért. Cikkünkben mutatjuk, hogy látják a leghíresebb kortárs írók esélyeit a fogadóirodák.

Jó hír a szerencsejáték és az irodalom szerelmeseinek: már lehet fogadni arra, ki nyeri 2022-ben az irodalmi Nobel-díjat. A világ legismertebb irodalmi elismerésének idei győztesét október 6-án, magyar idő szerint 13 órakor jelenti be a Svéd Akadémia, amelyet élőben is követhetünk a Nobel-díj hivatalos oldalán.

Mielőtt azonban megrohamoznánk az online fogadóirodákat, érdemes tisztában lennünk vele, hogy ezek a számok – nyilvánvalóan – nem jelentenek garanciát, információk híján ők is csak az irodalomban jártas szakemberek véleményére és a közhangulat változásaira alapozzák becsléseiket.

A tavalyi év nyertese, a tanzániai író, Abdulrazak Gurnah például nem is szerepelt a NicerOdds listáján 2021-ben.

Azt megelőzően az amerikai költő Louise Glückre 25/1 es volt a szorzó. A 2019-es díjazottak, a lengyel Olga Tokarczuk és az osztrák Peter Handke esetében már közelebb jártak: előbbi esetében ez a szám 10/1, míg utóbbi esetében 20/1 volt.

A NicerOdds a különböző fogadóirodák becsléseit összesíti, amely alapján

a két legesélyesebb szerző az idei díjra a francia Michel Houellebecq, illetve a brit-amerikai Salman Rushdie.

Mindketten évek óta előkelő helyen szerepelnek ezeken a listákon.

Emlékezetes, Rushdie-re 1988-ban az akkori iráni vezető vérdíjat tűzött ki a Sátáni versek című regénye miatt, idén augusztusban pedig New Yorkban egy férfi késsel támadt az íróra, súlyos sérüléseket okozva neki. Talán nem túlzás azt feltételezni, hogy ez az eset is hatással volt arra, hogy a fogadóirodák újra a legesélyesebbek közt tartják számon.

KAPCSOLÓDÓ

Rushdie támadója két oldalt olvasott A sátáni versekből

Nem ismerte el bűnösségét Hadi Matar, az 24 éves férfi, akit a Salman Rushdie elleni merénylet elkövetésével vádolnak. A férfi nemrég interjúban beszélt indítékairól, amelyben azt mondta, az írót rossz embernek tartja, aki megtámadta az iszlám hitet.

Houellebecq a kortárs francia irodalom „fenegyereke”, akit rengeteg díjjal ismertek már el, de ugyanakkor sokak számára ellentmondásos figura, egyebek közt az iszlámmal szemben megfogalmazott kritikái miatt.

Évek óta esélyesnek tartják Ngũgĩ Wa Thiong’o kenyai írót, aki szintén előkelő helyen szerepel. Az akadémiát gyakran kritizálják azért, amiért a győztesek között erősen alulreprezentáltak az afrikai szerzők, többnyire az ő nevét hozva fel példaként.

A listán számos, nemzetközileg ismert szerző szerepel, akiknek a győzelmére minden évben várnak a rajongók. Meglehetősen jól áll idén a világ talán legismertebb írója, Stephen King, illetve az itthon is egyre nagyobb népszerűségnek örvendő Annie Ernaux. És persze ott vannak az örök esélyesek is: Haruki Murakami, Ljudmila Ulickaja, Margaret Atwood, Karl Ove Knausgård, illetve Milan Kundera.

Nekünk magyaroknak azonban mindennél fontosabb most egy név a listán: a fogadóirodák ugyanis az idén 80 éves Nádas Péter győzelmére is egész jó esélyeket látnak: a magyar szerző a mezőny első felében foglal helyet. Egy esetleges győzelemmel ő lehetne a második magyar Kertész Imre után, aki megkapja az elismerést.

A Nemzetközi Man Booker-díjas Krasznahorkai László neve idén nem szerepel a NicerOdds listáján, azonban nem kell sokat keresgélnünk, hogy megtaláljuk egy másik fogadóiroda esélyesei közt:

a Ladbrokes ugyanis előkelő helyen szerepelteti a Sátántangó szerzőjét, 16/1-es szorzóval.

Érdekesség, hogy ezen a listán Houellebecq ugyanennyivel áll.

Mint ismert, az irodalmi Nobel-díjról döntő bizottság – ellenben a legtöbb elismeréssel – nem közöl sem szűkített listát, sem pedig a jelöltek nevét, sőt 50 évre titkosítja azokat. A Nobel-díj honlapján elérhető egy interjú Ellen Mattson svéd íróval, aki tagja a döntőbizottságnak. Ebben egyebek közt elárulja, miként válhat valaki az irodalmi Nobel-díj jelöltjévé. Mint mondja, a bizottságnak szerte a világon vannak emberei – kritikusok, tudósok, irodalmi szervezetek szóvivői, korábbi díjazottak és a Svéd Akadémia tagjai –, akik jogosultak jelölni szerzőket. Az interjú során leginkább azt hangsúlyozza:

a döntő szempont a kiválóság, olyan életművek elismerése, amelyek minőségileg kiemelkednek a legjobbak közül is.

Ellen Mattson arról is beszél, hogy szerinte ilyen író nem válhat akárkiből: az elkötelezettség és alázat mellett egyfajta vele született tehetségre utal. „A romantikusok isteni szikrának neveznék. Számomra ez egyfajta hang, amit meghallok az adott írásban, amit az adott szerző munkájában találhatok csak meg, sehol máshol. Nagyon nehéz megmagyarázni, mi is ez pontosan, de mindig tudom, ha megtalálom. Olyasmi, ami veled születik. Tehetség, ami extra dimenzióját nyitja meg az adott író munkájának.”

Nos, lehet, hogy elfogultak vagyunk, de szerintünk ez a leírás éppen illik Nádas Péterre és Krasznahorkai Lászlóra.

Fejléckép: Krasznahorkai László, Michel Houellebecq, Nádas Péter, Salman Rushdie (Fotó/Forrás: Carlos R. Alvarez/WireImage/Getty Images Hungary; Michele Tantussi/Getty Images Hungary; Nádas Péter Facebook-oldala; David Levenson/Getty Images Hungary)

Forrás: https://fidelio.hu/konyv/mutatjuk-kik-az-irodalmi-nobel-dij-legnagyobb-eselyesei-174397.html

Irodalmi Nobel-díj 2022. év

FRANCIA ÍRÓNŐ, ANNIE ERNAUX KAPJA 2022-BEN AZ IRODALMI NOBEL-DÍJAT

A Svéd Akadémia a francia írónőnek és irodalomprofesszornak, Annie Ernaux-nak ítélte 2022-ben az irodalmi Nobel-díjat „azért a bátorságért és éleslátásért, amellyel feltárja a személyes emlékezet gyökereit, elidegenedéseit és kollektív korlátait”.

Az indoklás szerint „Ernaux az írásaiban következetesen, különböző nézőpontokból vizsgálja az erős nemi, nyelvi és osztálykülönbségek által jellemzett életet”.

Ernaux 1940-ben született és a normandiai Yvetot kisvárosában nőtt fel, ahol szülei a szegénységből küzdötték fel magukat a polgári életbe. A vidéki életével foglalkozó korai műveiben a fikción túlmutató irodalom határait próbálta feszegetni, és klasszikus stílusa ellenére elsősorban nem szépirodalmi írónak tartja magát, hanem saját maga etnológusának. Főbb hatásai Marcel Proust irodalmi és Pierre Bourdieu szociológiai munkásságában keresendők.

Az áttörést negyedik könyve, az 1983-as La place hozta meg, amelyben alig száz oldalban festett le szenvtelen portrét apjáról és az életét formáló társadalmi közegről. Mint mondta, az írás politikai aktus, amely felnyitja a szemünket a társadalmi egyenlőtlenségére, és Ernaux ehhez a nyelvet késként használja, hogy szétszakítsa a képzelet fátylait. Négy évvel később édesanyjáról írt hasonló portrét, Un femme címmel, amely tisztelgés egy erős nő előtt, aki apjánál is jobban meg tudta őrizni méltóságát nehéz körülmények között. Ez a két kisregény 1997-ben Árulás / Egy asszony címmel jelent meg magyarul egy kötetben, Szávai János fordításában.

Magyar nyelven még két könyve jelent meg, mindkettő a Magvető Kiadó által,  Lőrinszky Ildikó fordításában: 2020-ban a Lánytörténet (Mémoire de fille, 2016), majd 2021-ben az Évek (Les Années, 2008) című regénye.

Esemény (L'événement) című, abortuszát feldolgozó könyvéből nemrég film is készült, amely 2021-ben megnyerte a velencei filmfesztivál fődíját, és idén szeptemberben a magyar mozik is bemutatták.

A pénteki békedíjjal vége a hivatalos Nobel-hétnek

1901 és 2021 között 114 irodalmi Nobel-díjat osztottak ki, ezek közül 4-et ketten kaptak megosztva. Bár az irodalmi díj esetében is óriási túlsúlyban vannak a férfi nyertesek, a békedíj után az irodalmi Nobel-díjat ítélték a legnagyobb arányban nőknek: eddig 16 nő nyerte el az elismerést, ami 13,6 százalékos arányt jelent – a békedíjnál 16,5 százalék az eddigi 18 női győztes aránya a 109 kiosztott díjhoz viszonyítva. Eddig egyszer kapta meg a díjat magyar szerző: Kertész Imre, a Sorstalanság írója, 2002-ben.

Az elismerés 10 millió svéd koronás (körülbelül 388 millió forintos) pénzjutalommal jár, a díjakat hagyományosan Alfred Nobel halálának évfordulóján, december 10-én adják át.

Forrás: qubit.hu/